1948-ban, ezen a napon született a magyar olimpiai történelem egyik legkülönlegesebb győzelme. A magyar hadseregben alezredesi rangon szolgáló Takács Károly 1938-ban egy hadgyakorlat során elveszítette jobb kézfejét. Az ígéretes katonai pályája ezzel megszakadt Takácsnak, aki azonban új értelmet talált életében, a sportlövészet által. Megtanult lőni a bal kezével is, és egy évvel később már a kontinens elitjében jegyezték a nevét. (Még ebben az évben világbajnok lett csapatban.)

A londoni olimpiára, mint éremesélyes utazott ki, ő azonban olyan biztos volt a győzelmében, hogy előre megírta a győzelmi beszédét! A sporttörténelemben már számtalanszor sült el visszafelé ez a magabiztosság, ám Takács esetében ez nem történt meg. Óriási, 9 körös fölénnyel nyerte meg a gyorstüzelő pisztoly versenyszámot, amelyet az egyik legnagyobb presztízsű versenyszámnak tartanak a sportlövészetben.580 körös teljesítménye egyébként világcsúcsnak minősűlt.

Takács a következő két évet kihagyta, majd a helsinki olimpiára sikerült újra formába lendülnie. A döntőben 579 körös teljesítménnyel megvédte címét, megelőzvén honfitársát, egyben tanítványát Kun Szilárdot, és a román Lichiardopoldt. A kiváló sportlövő Melbourneben is részt vett az olimpiai játékokon, ekkor a 8. helyet szerezte meg. 1958-as visszavonulása után sem szakadt el a sportágtól, 1976-ban bekövetkezett haláláig a Budapesti Honvéd edzője volt. Tanítványai közül, Kun szilárd olimpiai ezüstérmet, Hammerl László pedig olimpiai arany, ezüst és bronzérmet is szerzett Takács felkészítése mellett.

A nagyszerű bajnokról, a "Magyar olimpiai lexikonban" (Budapest, 2012) olvashatnak, amely természetesen megtalálható a könyvtárunkban.