80 éve ezen a napon nyerte második olimpiai bajnoki címét a magyar férfi vízilabda válogatott. A sikerben jelentős része volt Tarics Sándornak, akit később úgy emlegettek, mint a legidősebb magyar olimpiai bajnok.
Tarics 1913-ban született Budapesten, és 16 éves korában kezdett el vízilabdázni. 1933-ig az Óbudai Egyetem csapatában játszott, majd a Magyar Atlétikai Klubba szerződött, ahonnét 1945-ben vonult vissza. A válogatottban az 1932-es olimpia után mutatkozott be, és egy évvel később már alapembere volt az Univeriade győztes gárdának. Második Universiade győzelme után a berlini olimpián is bekerült a keretbe, és több góllal is hozzájárult a magyar csapat veretlenül kivívott győzelméhez. 1940-ig játszott a válogatottban.
A háború után az Egyesült Államokba emigrált, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Az USA-ban jelentős találmányaként tartják számon a földrengéstől védő berendezések megalkotását.
Még 90 éves kora után is sportos életet élt, bevallása szerint ennek is köszönheti hosszú életét. 2016 májusában hunyt el, 103 évesen.
Életrajzi könyvét megtalálja könyvtárunkban.