Az atlétikai versenyszámok, sőt az egész olimpiai kiemelkedő pillanata, mikor a világ leggyorsabb emberei mérik össze sebességüket. Ez a 10 másodperc az egy adott ötkarikás játékokról, amely örökké beleéghet a sportrajongók tudatába. Az idei évben valószínűleg a képen látható urak, vagyis a 2004-es bajnok Gatlin, a kétszeres címvédő Bolt, valamint a londoni ezüstérmes Blake küzdelmét láthatjuk a győzelemért. Az említett topfavoritokon kívül talán a francia Vicaut, a fedett pályán világbajnok Brommel és extrém esetben a kínai VB érmes Xie lehet harcban az éremért.
A versenyszám az 1896-os athéni játékok óta elengedhetetlen része az olimpiának. A premieren az amerikai Thomas Burke ért elsőként a célba. Ekkor született a legjobb magyar eredmény is, Szokolyi Alajos bronzérmes lett. Az amerikai sportolók veretlenségét 1908-ban törte meg a brit Reggie Walker. A második brit győzelem az olimpiák történelmének egyik legemlékezetesebb sikerét hozta, hiszen az 1924-es bajnok Harold Abrahams volt az első, aki profi edzővel készült. A kiváló bajnok viszontagságos pályafutását és sikerét elevenítette fel a Tűzszekerek című film.
A 100 méter első nagyobb formátumú bajnoka az amerikai Jesse Owens volt. A sportoló nagyapja még rabszolgának született, ő azonban már a berlini olimpia legnagyobb sztárjává vállt. Németországban, ellenséges közegben 4 aranyérmet szerzett, megnyerte a 200 métert, a távolugrást, a 100 métert, és tagja volt a 4x100 méteres amerikai váltónak. Sokan úgy emlegetik, mint az embert, aki magára haragította Adolf Hitlert, bár egyes legendák szerint Hitler négyszemközt gratulált a bajnoknak. Az Egyesült Államok 1932 és 1956 között valamennyi aranyérmet megnyerte 100 méteren, 1960-ban azonban óriási meglepetés született. A német Armin Hary ugyan Európa bajnokként utazott Rómába, ám a surranópályán aratott győzelme bombameglepetésnek számított.
Az USA, Bob Hayes és Jim Hines révén állította helyre a „világ rendjét”. Utóbbi sportoló 9,99-es világcsúcsot repesztett Mexikóban. Hozzá kapcsolódik a '60-as évek egyik emblematikus mozdulata is, hiszen társával a dobogón tiltakozott a feketék elnyomása ellen. A Szovjetunió egyetlen aranyérmet nyert 100 méteres férfi síkfutásban, Valerij Borzov az 1972-es olimpián döbbentette meg a világot. 4 évvel később már ő volt a favorit, ám nem tudta megvédeni címét (bronzérmes lett), mivel a trinidadi Haseley Crawford mindenkinél gyorsabb volt. Moszkvában a távolmaradó amerikaiak miatt megcsappant a versenyszám presztízse, ám Alan Wells győzelmét azonban így sem lehet kétségbe vonni.
Jesse Owens megfelelője 1984-ben Carl Lewis volt, hiszen a kilencszeres bajnok négy aranyérmet nyert Los Angelesben, köztük a legnagyobb presztízsű versenyszám aranyát is. Lewis nagy ellenfele, Ben Johnson ezen az olimpián bronzérmes lett, majd a szöuli olimpiára már a legnagyobb esélyesként utazott. A kanadai sprinter azonban hiába futott 9,79-es kozmikus világcsúcsot, doppingolás miatt kizárásra került, így Lewis végül megkapta az aranyérmet, valamint időeredményét is világcsúcsnak minősítették. A brit Linfod Cristie volt a versenyszám következő kiemelkedő alakja. Ő 1988-ban harmadikként ért célba, majd 1992-ben felért a csúcsra. A többszörös Európa-bajnok Cristie Atlantában is nagy esélyesnek számított, ám kiugrott, és így nem tudta megvédeni címét.
Atlantában végül Donovan Bailey nyerte Kanada első aranyérmét. Győzelme azért is emlékezetes, mert gyakorlatilag az utolsó helyről jött előre, és úgy futott világrekordot. A '90-es évek vége, 2000-es évek eleje egyértelműen az amerikai Maurice Greene fénykorát hozta. A legendás futó három világbajnoki címe mellett Sydneyben nyerte meg az olimpiát, majd Athénban bronzérmet szerzett. A 2004-es finálét végül honfitársa Gatlin nyerte. Utóbbi verseny szorosságát mutatja, hogy az első 5 helyezett között 5 századmásodperc különbséget rögzítettek.
Usain Bolt gyakorlatilag a semmiből tűnt fel 100-on, hiszen bár 200 méteren világbajnoki második volt, senki sem számított arra, hogy pályafutása ötödik 100 méteres versenyén már világrekordot fut. A hetedik versenyen aztán Bolt nem csak hogy elbírta a terhelést, de úgy futott 9,69-es világrekordot, hogy 70 méternél kiengedett (széttette a kezét, és verte a mellkasát). Bolt Londonba ugyan világrekorderként (9,58-at futott 2009-ben) utazott, de sokan Gatlint és Blaket is többre taksálták nála. A címvédő azonban nem hagyott kérdést elsősége felől, és olimpiai rekorddal bizonyult a legjobbnak.
Usain Bolt önéletrajzát megtalálja könyvtárunkban.