A MOB 1989-ben hívta életre sportösszefoglaló könyvsorozatát. A művek abban különböznek más sportösszefoglaló kötetekkel szemben, ezekben a könyvekben a lexikális adatokon túl a sajtó képviselőinek publikációit olvashatjuk egy-egy adott sporteseményről. A könyvekben többek között a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Nemzeti Sport a Sport Plusz munkatársai fejtik ki véleményüket, de olvashatunk publikációkat olyan irodalmi nagyságoktól is, mint a nemrég elhunyt Esterházy Péter.

MOB kiadvány révén az olimpiai években a kötetek jelentős részét az olimpiákról írt publicisztikák teszik ki, melyekben kiemelten foglalkoznak a Magyarország számára érmet nyerő sportolókkal. A kötetek zárásaként egy 30 oldalas összefoglaló eredménysor található, az aktuális év valamennyi eredményével.

Könyvtárunkban jelenleg az alábbi köteteket találja a Tisztelt Olvasó:

Sport '89-2013"

Külön felhívnám a figyelmet az 1994-es évet taglaló kiadásra, amely tartalmazza a 10 évvel korábban a karhatalom által bezúzásra ítélt: " Amerika Los Angelesben, Olimpia Amerikában" című kötet.

A Nemzeti Sport korábbi, és a Sport Plusz jelenlegi főszerkesztője közel két tucat sporttémájú könyvet írt az elmúlt 4 évtized során. Munkái közül az egyik legnagyobb példányszámban kiadott alkotása kerül most ajánlásra. A könyv különlegessége, hogy a sportolói pályafutáson túl, leginkább az olimpikonok magánéletére koncentrált, mutatván, hogy "ők is csak olyan emberek, mint bárki más."

Az 1998-ban kiadott mű abból különleges, hogy valamennyi (akkor még életben lévő) olimpiai aranyérmes magyar sportolóval tartalmaz egy-egy interjút. A beszélgetésekből megtudhatjuk, hogy kivel mi történt a nagy siker óta, ki hogyan élte meg a győzelmeit, illetve ki mivel foglalkozott sportpályafutása befejezése után.

A könyvből többek között kiderül, hogy mivel akart foglalkozni Kovács "KOKO" István, mielőtt profi szerződést ajánlottak volna neki? Mit tartott élete nagy fájdalmának Papp László? Melyik vívó olimpiai bajnok karrierje szakadt meg egy autóbaleset után? Hogyan vélekedtek emigrációjukról, illetve hazájukról a disszidáló sportolók? Balczó András miért nem volt hajlandó interjút adni a szerzőnek?

A sport krónikája

Ha létezik olyan könyv, amit valamennyi magát sportrajongónak valló olvasónak el kell olvasnia, akkor az Umminger óriási lélegzetvételű munkája. A német sporttörténész műve, gyakorlatilag a párját ritkítja a sportirodalom történelmében, hiszen ilyen részletességgel senki sem dolgozta fel a XX. század eseményeit. A könyv azonban nem pusztán az 1900-as évek történetével foglalkozik, hanem az Ókori Olimpiai játékok történetétől kezdve egészen a sportágak kialakulásán át egészen a sport professzionálissá válásáig mindenről részletesen beszámol. A műben megtalálhatóak a labdarúgó világbajnokságok, Formula1-es szezonok, Tour De France körversenyek, ökölvívó címmeccsek eredményei, illetve egy róluk írt beszámoló, ám a Umminger a legnagyobb terjedelmet az olimpiai játékoknak szánta. 1992-ig szinte valamennyi versenyszám győzteséről olvashatunk egy-egy történetet, illetve az olimpiák történelmének első 96 évének legemlékezetesebb/legfelemelőbb vagy éppen legdrámaibb pillanatait is feleleveníthetjük a mű segítségével.

A könyvet, a világ közel 100 országában adták ki, és minden nemzet megkapta a lehetőséget, hogy a saját történelmét is beleillessze Umminger professzor munkájába. A magyar sikerekről, Dr. Takács Ferenc a Testnevelési Egyetem professzora számolt be, meggyőző részletességgel.

A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1992 (Budapest Sport kiadó 1992)


Lukács László sportújságíró 1972-ben kiadott munkáját kiemelkedőnek tekinthetjük a magyar sporttörténelemben. Az olimpiai lexikonok/almanachok addig leginkább a győztes eredményét közölték, esetleg tettek egy-egy említést arról, hogy olimpiai bajnokunk hogyan is jutott el a végső sikerig. Lukács könyve szakított ezzel a hagyománnyal, és csak a győzelmek körülményeivel foglalkozik, illetve azzal, hogy a győztes, hogyan is élte meg győzelmét. A művet 1980-ban bővítették, majd az 1992-es barcelonai olimpia után elkészült a harmadik immáron végleges kiadás is. A Nívódíjas újságíró a kiadást már nem érhette meg, így a könyvben szereplő utolsó 11 aranyérem történetét már Szepesi György tollából olvashatjuk.

A könyvből olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy: Mit tanácsoltak Hajós Alfrédnak az első győzelme után? Melyik vívó lett egy napon egyéni aranyérmes, és édesapa? Ki volt az, aki már a verseny előtt megírta győzelmi beszédét? Melyik olimpiai bajnok hitte azt, órákon át, hogy 5-ként végzett? Melyik olimpiai aranyérmesünk nyert hármas holtversenyben aranyérmet?  

Bár Kemény Ferenc keményen harcolt, hogy a hezitáló görögök helyett a millecentenáriumot ünneplő Budapest legyen az első olimpia otthona, mégis Athéné marad a lehetőség. Ugyanis a görögök találtak egy dúsgazdag honfitársat, aki annyira belelkesült Coubertin báró ötletébe, hogy még legkisebb lánya kezét is odaígérte a maratonfutás győztesének, ha az görög. Meg is nyerte egy görög férfiú, csakhogy ő már nős volt…

Erről s hasonló olimpiatörténeti érdekességről olvashatunk a Sport anno című kiadványban, mely dr. Mező Ferenc gyűjteményéből válogat. KERÉKPÁROSOK FIGYELEM! Ebben az albumban látható egy  fotó is a Hungária Kerékpáregylet 1896-os nagykanizsai  virágkorzójáról.

Az ötszörös diszkoszvető bajnok, Marvalits Kálmán két olimpián, az 1924-es párizsi és 1928-as amszterdami játékokon is részt vett. Első olimpiáján mandulagyulladás és a magyartól eltérő korabeli francia étkezés miatt öt kilót fogyott, így 10. lett 40,82 méteres dobással. Ebben a számban az amerikai Clarence Houser 46,156 méterrel nyert.

Marvalits élete legjobbját a kiutazás előtt egy kaposvári versenyen dobta, ahol minden dobása 41 méter fölötti volt, és 43,64 méterrel győzött. Párizsban azonban ezzel az eredménnyel sem állhatott volna dobogóra.

Visszaemlékezését az első olimpiai útról és versenyről Kis János közli Kanizsai olimpikonok című könyvében.

Olimpiai játékok 1896-1976 : (Budapest Sport Kiadó 1977,)

A sporttörténészek által írt művet  korszakalkotónak tartják a magyar sportirodalomban. Az olimpiai játékok történelmét feldolgozó könyvek ugyan már korábban is kiadásra kerültek, ám ezt a művet tekinthetjük az első magyar nyelven megjelenő olimpiai almanachnak. A szerzőtrió közel egy évtizedig gyűjtött adatokat a műhöz, mire munkájuk 1968-ban kiadásra került. A művet lefordították német, angol, és orosz nyelvre, és mindenhol szinte azonnal elfogyott. Jellemző a sikerre, hogy a NOB akkori elnöke, Avery Brandage kiemelkedő jelentőségűnek nevezte sporttörténelmi szempontból. A könyvhöz még három bővített kiadás készült, a legutolsó 1980-ban. A könyv tartalmazza az újkori olimpiák valamennyi eredményét a montreali játékokig bezárólag, valamint mai napig érdekes történeteket közöl az olimpiák lebonyolításával kapcsolatban. (Hol lett volna az 1920-as olimpia? , Miért tartják a legméltatlanabb játékoknak az 1900-ast?, Melyik volt a leghosszabb olimpia?

Jól mutatja, az ajánlásra kerülő mű jelentőségét, hogy a sporttörténészek elsődleges forrásként hivatkoznak rá az olimpiákkal kapcsolatban, valamint, hogy a riporteriskolákban oktatási segédanyagként használják még ma is.

2016. augusztus 5-én indulnak az ez évi olimpiai játékok. Blogunk célja, hogy felhívja a figyelmet a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban található, olimpiához kapcsolódó könyvekre, folyóiratokra, filmekre. A riói játékok kezdetéig az olimpiák történetével, a nagykanizsai sportolók eddigi olimpiai szereplésével foglalkozunk. Az olimpiai láng fellobbanását követően, naponta jelentkező tematikus rovatot indítunk, amelyben a nap legérdekesebb, és magyar érdekeltségű versenyszámaihoz kapcsolódó könyvtári ajánlásokat teszünk közzé.