A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1992 (Budapest Sport kiadó 1992)


Lukács László sportújságíró 1972-ben kiadott munkáját kiemelkedőnek tekinthetjük a magyar sporttörténelemben. Az olimpiai lexikonok/almanachok addig leginkább a győztes eredményét közölték, esetleg tettek egy-egy említést arról, hogy olimpiai bajnokunk hogyan is jutott el a végső sikerig. Lukács könyve szakított ezzel a hagyománnyal, és csak a győzelmek körülményeivel foglalkozik, illetve azzal, hogy a győztes, hogyan is élte meg győzelmét. A művet 1980-ban bővítették, majd az 1992-es barcelonai olimpia után elkészült a harmadik immáron végleges kiadás is. A Nívódíjas újságíró a kiadást már nem érhette meg, így a könyvben szereplő utolsó 11 aranyérem történetét már Szepesi György tollából olvashatjuk.

A könyvből olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy: Mit tanácsoltak Hajós Alfrédnak az első győzelme után? Melyik vívó lett egy napon egyéni aranyérmes, és édesapa? Ki volt az, aki már a verseny előtt megírta győzelmi beszédét? Melyik olimpiai bajnok hitte azt, órákon át, hogy 5-ként végzett? Melyik olimpiai aranyérmesünk nyert hármas holtversenyben aranyérmet?