A magyar sporttörténelem első profi világbajnokától, 1992-es nyári olimpián is aranyérmet várt, mind a közvélemény, mind pedig önmaga. Az elvárások nem voltak véletlenek, "KOKO" világ és Európa bajnokként utazott Barcelonába, ahol aztán az elődöntőben  vereséget szenvedett. 3,5 évbe tellett, mire visszakapaszkodott az elitbe, ám Atlantába hiába utazott Európa bajnoki címvédőként, nem volt a súlycsoport egyértelmű favoritja. (Ha megnézzük a korabeli sajtóorgánumokat, akkor is, inkább csak éremesélyesként hivatkoztak rá idehaza.) Az olimpia aztán az ő diadalmenetét hozta, az első három fordulóban simán verte ellenfeleit, majd a thaiföldi, Vichairachanon Khadpo  ellen győzött óriási csatában. A fináléban a kubai Mesa volt Kovács ellenfele, ám "KOKO" nem hagyott kétséget afelől, hogy melyikük is a jobb ökölvívó, és 14:7 arányú győzelmével megkoronázta profi pályafutását.

A Youtube.com-on megtalálható a döntő összefoglalója is:

Könyvtárunkban két könyvet is talál a kiváló bokszolóról: Török Ferenc: "KOKO a király" című könyvének megjelenésének idején Kovács az amatőr pályafutása után, feltörekvő profi öklöző volt, míg Pataky Tibor, "12 menet" című kötetének megjelenése idején már ő volt Magyarország első profi világbajnoka.

A kötetekben olyan érdekes témákról olvashatunk a sportolóval kapcsolatban, hogy: Hogyan élte meg a barcelonai harmadik helyet? Mivel foglalkozott, mikor fél évre abbahagyta az ökölvívást? Milyen tervei voltak eredetileg a profi válás helyett? és, hogy Kik nélkül tartotta volna elképzelhetetlennek a sikereit.