Az olimpiai játékok műsorán jelenleg három olyan nagyobb presztízsű sportág is szerepel, melynek sztárjai számára nem elsődleges szempont az olimpiai aranyérem megszerzése. Ezek a sportágak a tenisz, a kosárlabda, és a labdarúgás. A sportágak megítélésében azonban különbséget tapasztalhatunk: Minden idők legeredményesebb teniszezője Roger Federer presztízs kérdést csinált abból, hogy megnyerje az olimpiát legalább párosban, az NBA sztárjai számára pedig megtiszteltetés, hogy az amerikai kosárlabdacsapattal aranyérmet szerezzenek. A világfutball legnagyobb sztárjainak többsége azonban, a szabályok, valamint az amúgy is telített versenynaptár miatt nem is szerepel olimpián.
Ugyan a labdarúgás már az 1900-as játékokon is szerepelt a programban, a világ (későbbi) legnépszerűbb sportágának aranyérme csak az 1920-as években jelentett némi rangot egy ország számára. Hiába nyert azonban óriási fölénnyel Uruguay később világbajnokságot is nyerő csapata 1924-ben és 1928-ban is, a labdarúgás 1932-ben mégis kimaradt a programból. Az olimpiai futballtornák fénykorának az 1936 és 1956 közötti időszakot tekinthetjük. Ebben az időszakban a játékokra nevezett keretek erőssége vetélkedett a világbajnokságon szereplő csapatokkal. Olyan nagyszerű gárdák nyertek ekkor olimpiai bajnokságot, mint az AC Milan sztárjait felvonultató Svédország, a kétszeres világbajnokokkal kiálló Olaszország, a Lev Yashint a soraiban tudó Szovjetunió, és természetesen az 1952-ben a csúcsra érő magyar "Aranycsapat". 
Az olimpiai futballtornák csillaga a 60-as években kezdett el hanyatlani, nekünk magyaroknak viszont ez az időszak a legemlékezetesebb az olimpiai játékokról. A kor európai elitjéhez tartozó MTK-ra, FTC-re és Újpesti Dózsára épülő olimpiai csapataink, 1964-ben és 1968-ban aranyéremmel, 1972-ben ezüstéremmel, 1960-ban pedig bronzéremmel térhettek haza a játékokról. A mieinken kívül Lengyelország, Csehszlovákia, valamint az NDK is ekkoriban érte el nagyobb nemzetközi sikereit a futballtornán.
A 80-as évek elején aztán a NOB döntésének értelmében lecsökkentették a keretben helyet kapó 23 év fölötti játékosok számát, és ezzel együtt véglegesen az olimpiai futballtorna perifériára szorult népszerűségben. Hiába játszottak a játékokon olyan sztárjátékosok, mint Jürgen Klinsmann (1988), Ronaldo (1996), Samuel Eto'o (2000), Ronaldinho (2000,2008), Carlos Tevez (2004), Cristiano Ronaldo (2004), Lionel Messi (2008) és Neymar (2012) a labdarúgótornák nem tudnak olyan tömegeket megmozgatni, mint egy aktuális EB, vagy világbajnokság.
1996-ban szerepelt a hölgyek labdarúgótornája az olimpiai programban, és a férfiakkal ellentétben itt a nemzetek a legjobb csapataikkal állnak ki a megmérettetésre. Az eddigi 5 olimpiából, négyszer is az Egyesült Államok válogatottja nyerte az aranyérmet, egyedül Norvégia tudta legyőzni a Team USA-t még a 2000-es fináléban.
A hölgyeknél az idei tornán Németországot és Franciaországot tartják az amerikaiak kihívójának. A torna nívóját csökkenti, hogy a világbajnoki ezüstérmes Japán nem jutott ki, a bronzérmes Anglia pedig nem kapott engedélyt, hogy Nagy Britannia színeit képviselje.
Az olimpiai labdarúgótornák történelméről, bővebben Nagy Zoltán könyvében olvashat, amely megtalálható a könyvtárunkban is.
A Riói játékok -1. napján a férfi labdarúgótorna mérkőzéseit rendezik. A programból kiemelnénk a házigazda és Dél Afrika mérkőzését (21:00), de érdekesnek ígérkezik a címvédő Mexikó találkozója Németország ellen (22:00), valamint az U21-es Európa bajnok Svédország, Kolumbia elleni összecsapása is parázs csatát tartogat (0:00, csakúgy,mint a portugál-argentin rangadó (21:00)
