80 éve ezen a napon ért fel pályafutása csúcsára hazánk első női olimpiai bajnoka, Csák Ibolya. Csák 4 évvel az olimpiai győzelme előtt kezdett atletizálni, és 1933-ban máris országos bajnoki címet szerzett magasugrásban. A berlini olimpiára is mint aktuális országos bajnok utazott ki. A finálé előtt a magyar sportolónőt a döntőbe jutásra ugyan esélyesnek tartották, ám az aranyéremnek nem ő volt a favoritja. A nagyon erős mezőnyben Csákon kívül még olyan kiváló sportolónők képviselték országukat, mint a kétszeres olimpiai ezüstérmes, Dorothy Odam, az 1948-ban négy aranyérmet nyerő Fanny Blankers-Coen, vagy Dora Ratjen, akitől a náci propagandagépezet aranyérmet várt. Utóbbi versenyző egyébként egy transznemű férfi volt, aki a német szövetség tudtával indult a nők között! (Ekkoriban még nem ismerték a nemvizsgálat és a doppingvizsgálat fogalmát.)

A döntőben senki sem jutott túl a 162 centiméteres magasságon, így az olimpiai érmek sorsáról szétugrással döntöttek. Ratjen, Odam és a másik német Kaun leverte a lécet, Csák Ibolya viszont elsőre teljesíteni tudta a magasságot! Csák Ibolya még 1939-ben vonult vissza a sportolástól, az 1938-as Európa bajnokságon aranyérmet szerzett. A kontinensviadal fináléjában Ratjen mögött második helyen végzett, riválisáról azonban ekkor már kiderült, hogy férfiként indult a nők között, így Csák Ibolya lett a magyar atlétikatörténelem első női Európa bajnoka is.

Csák Ibolya 2006. február 9-én hunyt el. A nagyszerű sportolónőről bővebb terjedelemben „A nemzet virágai”, valamint az „Ez a szép játék” című könyvben olvashatnak az érdeklődők.