Birkózás: Lesz-e magyar érem?

2016. augusztus 20. - Kálovics Tibor

1_16.jpg
Hajdani sikersportágunkban az athéni olimpia óta nem volt magyar bajnok, és bizony meglepő lenne, ha ez a sorozat az utolsó nap küzdelmei során szakadna meg. A sportágat néhány éve törölni akarta az olimpiai szövetség a játékokról, mondván, hogy közvetíthetetlen. A legfőbb probléma azonban nem is ezzel van, hanem azzal, hogy akció nélküli a legtöbb meccs, a szabályrendszert olimpiánként változtatják, és a Magyarországot két olimpiai éremtől megfosztó bíráskodásról még nem is beszéltem. A birkózóversenyek zárónapjának apropóján felidéznénk a sportágban szerzett magyar érmeket. 



A sportágban a Szovjetunió szerezte a legtöbb aranyérmet, szám szerint 62-t. A sportág legnagyobb alakjainak a háromszoros olimpiai bajnokokat, az orosz Karelint és Szajtijevet, a kubai Lopezt, az üzbég Mevegyevet és a szovjet Medvegyevet tartják. 

2_12.jpg
A magyar birkózók szabadfogásban kevésbé voltak eredményesek, mint kötött fogásban. Légsúlyban Zombori Ödön volt a legeredményesebb magyar versenyző. Ő 1932-ben még vereséget szenvedett a fináléban, az 1936-os berlini olimpián azonban már ő diadalmaskodott. A súlycsoport utolsó magyar érmét Klinga László szerezte 1972-ben, miután a harmadik helyen végzett. Könnyűsúlyban Kárpáti Károly hasonló utat járt be, ő is egy Los Angeles-i ezüstérem után ért fel a csúcsra Berlinben. A kiváló sportoló később megjárta az ukrajnai munkatárbort is, ám erős fizikuma miatt túlélte a megpróbáltatásokat. Váltósúlyban idáig egy magyar érem született, 2012-ben Hatos Gábor bronzérmes lett, miután az előtte végző ellenfele megbukott a doppingteszten.

4_5.jpg
Középsúlyban 
idáig 3 bronzérem a mérleg, Tunyogi József (1932), Gurics György (1952) és Kovács István (1980) révén. Az eddigi utolsó magyar szabadfogású bajnokunk Bóbis Gyula volt, aki 1948-ban nehézsúlyban lett a világ legjobbja. Érdekesség, hogy Bóbis lánya, Ildikó később olimpiai érmes tőrvívó lett. A nehézsúlyúak közül még kiemelendő Kiss Ferenc 1972-es bronzérme. Szupernehézsúlyban, amely tekinthető a birkózás csúcskategóriájának is, idáig két ezüstérmet szerzett Magyarország, mindkettőt Balla József révén. (Balla mindkétszer a szovjet Angyilevtől kapott ki.) A megszűnt versenyszámok közül egyedül a pehelysúlyban lehet feljegyezni magyar érmeket: Csatári József 1968-ban, Bajkó Károly pedig 1972-ben szertett bronzérmet. Bajkó teljesítménye már csak azért is bravúros, mert ő kötöttfogásban és szabadfogásban is rendelkezik olimpiai éremmel!
 3_8.jpg
Kötöttfogásban akár magyar felségterületnek is tekinthetjük a légsúly küzdelmeit. 1936-ban Lőrincz Márton, 1948-ban Hódos Imre, 1968-ban Varga János, 1988-ban Sike András, 2004-ben pedig Majoros István tiszteletére húzták el a magyar himnuszt a súlycsoport küzdelmeinek a végén. Legutóbb Londonban Módos Péter bronzérmet szerzett a legkisebbek között. Könnyűsúlyban Kersztes Lajos számít a legeredményesebb magyarnak, ő 1924-ben ezüst, 1928-ban pedig aranyérmet szerzett súlycsoportjában. 1948 és 1992 között nem avattak magyar bajnokot könnyűsúlyban, Ferencz Károly (1936) és Tóth Gyula (1956) révén viszont a mieink kétszer is felállhattak a dobogó harmadik fokára. A barcelonai olimpián az Európa-bajnok Repka Attila képviselte a magyar színeket, és legendás csatában, hosszabbítás után győzte le olasz ellenfelét. Repka bravúrjához 20 évvel később járt a legközelebb egy honfitársunk, ám Lőrincz Tamás végül ezüstérmes helyen zárt. 
5_5.jpg

Váltósúlyban Szilvássy Miklós volt az első magyar, aki komolyabb olimpiai sikereket ért el. A tragikusan fiatalon elhunyt birkózó 1948-ban még elveszítette a döntőt a svéd Andersonnal szemben, Helsinkiben viszont visszavágott riválisának. Szilvássy után Bajkó Károly volt a súlycsoport következő érmese, ő 1968-ban szerzett egy bronzérmet némi meglepetést keltve. Minden idők legjobb magyar birkózója, Kocsis Ferenc úgy utazott a moszkvai olimpiára, hogy 4 EB győzelem és a világbajnoki cím után megkoronázza pályafutását. A magyar legenda egész napon át ragyogóan küzdött, és a szovjet Bikov legyőzésével az olimpiát is megnyerte. 

6_6.jpg
Magyar szempontból nagy sikereket hoztak a pehelysúly eddigi küzdelmei, Papp László 1928-ban döntőig menetelt, Palotás József nyakába pedig Berlinben akasztottak egy bronzérmet. 1972-ben Münchenbe úgy érkezett Hegedűs Csaba, mint a világbajnok, aki minden ellenfelét kétvállra fektette az egy évvel korábbi világbajnokságon. Az olimpián a „Tuskirály” egy másik arcát mutatta, és taktikus küzdelemben minden mérkőzést pontozással nyerve szerezte meg a 100. magyar olimpiai aranyérmet. Hegedűs után Komáromi Tibor volt az, aki olimpiai döntőt birkózott, ám világbajnokunk kikapott a szovjet Mammiasvillitől. Ami nem sikerült Komárominak, az összejött Farkas Péternek. A botrányairól híres fenegyerek 1992-ben már a világ legjobbjaként utazhatott Barcelonába, és az olimpián sem talált legyőzőre. Farkas győzelme óta Bárdosi Sándornak és Fodor Zoltánnak szurkolhattunk pehelysúlyú olimpiai fináléban, ám mindketten vesztesen hagyták el a szőnyeget. 

7_3.jpg
Nehézsúlyban Badó Rajmnund az 1924-es párizsi olimpián szerzett először érmet hazánknak. Sikere után a legnagyobbak küzdelmeiben 40 évig nem jutott el magyar versenyző az olimpiai dobogóig. Tokióban aztán Kozma István ellentmondást nem tűrő teljesítménnyel győzni tudott. Kozma Mexikóban is eljutott a fináléba, és ott ismét le tudta győzni szovjet ellenfelét. Kozma úgy gondolta, hogy München után fejezi be pályafutását, és óriási elánnal készült az újabb olimpiai szereplésére. A sors azonban közbeszólt, és 1970-ben halálos közlekedési baleset áldozatává vált. Szupernehézsúlyban 1908-ban avattak először és eddig utoljára magyar bajnokot, Weisz Richárd erőművész volt az, aki legyőzhetetlennek bizonyult ebben a súlycsoportban, Weisz sikere az egyetlen magyar érem ebben a kategóriában. 
8.jpg
A megszűnt súlycsoportokban mindenképpen élre kívánkozik a pehelysúlyban induló Polyák Imre teljesítménye. Két évvel azután, hogy megtanult birkózni, máris ezüstérmes lett az 1952-es olimpián. Melborunben és Rómában is eljutott a döntőig, ahol olyan ellenfelektől kapott ki, akiket világbajnokságokon simán legyőzött. Végül 1964-ben Tokióban teljessé tette az éremkollekcióját, és 34 évesen felért a csúcsra. A súlycsoport egyetlen magyar olimpiai bajnoka Polyák, de több magyar érem is született még pehelysúlyban. Tóth István 1980-ban ezüstérmes, Réczi László 1976-ban, valamint Tóth Ferenc 1948-ban bronzérmes lett. 
9.jpg
Félnehézsúlyban, Növényi Norbert 1980-ban diadalmaskodott, teljesítményéhez hasonlóan a győzelem utáni ünneplése is hasonlóan legendás volt. Ebben a súlycsoportban Varga Béla szerzett még érmet Magyarországnak, ő 1912-ben lett bronzérmes.A moszkvai olimpia egyébként még két érmet hozott az azóta már beszüntetett súlycsoportokban: Seres Ferenc papírsúlyban harmadik, míg Rácz Lajos lepkesúlyban második helyen zárt. 

Könyvtárunkban megtalálható Keresztes Lajos és Hegedűs Csaba önéletrajzi könyve is. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://halisolimpia.blog.hu/api/trackback/id/tr510424556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.