Botos András interjú

2016. augusztus 11. - Kálovics Tibor


1_4.jpg

Exkluzív interjút készítettünk a müncheni olimpián bronzérmet szerző, korábbi ökölvívóval, Botos Andrással. A jelenleg Nagykanizsán bokszakadémiát vezető mesteredzővel olimpiai emlékeiről, az amatőr ökölvívás jelenlegi helyzetéről, valamint a riói magyar indulók szerepléséről beszélgettünk.




– A müncheni olimpiára már kétszeres magyar bajnokként, illetve Európa bajnoki érmesként utazott. Milyen elvárások voltak Önnel szemben a hazai közvéleményben? Illetve milyen helyezést tűzött ki maga elé a játékok előtt?


Hogy Európa-bajnokságon második lettem, az akkor nagyon nagy eredménynek számított. Fiatalon vittek ki, és tapasztalatszerzésre szolgált az olimpia. Milyen eredményt vártam magamtól? Az EB-n jól szerepeltem, és megfogalmaztam magamban, hogy jó lenne egy jó eredményt elérni. Nem gondoltam arra, hogy első, második, vagy harmadik leszek, de aztán végül összejött a jó szereplés. 


– Mekkora motivációt jelentett Önnek 20 évesen, hogy olyan legendák segítették a felkészülését, mint Papp László és Adler Zsigmond?

Ez a páros remekül működött, rengeteget tettek a magyar ökölvívásért, és azért, hogy sikeresek tudjunk lenni.


– Ön két olimpián szerepelt, Münchenben illetve Montrealban. Milyen emlékeket őriz a két szerepléséről?


Több sportoló is nyilatkozza, hogy nekik ez az életük legemlékezetesebb versenye, és ez így is van. Ilyenkor jön rá az ember, amikor ennyi idős (64 éves), hogy mit is jelent egy olimpia. Az egész országnak eredményt hozni, központban lenni, érezni, hogy szeretnek. Ezt meg kell élni, nem lehet elmondani. Szerencsés ember vagyok, hogy két olimpián voltam kinn, és az egyiken érmes voltam. '72-ben Kobaysahival vívtam a negyeddöntőt, és Kuznyecovval bokszoltam az elődöntőben, és ő megvert. A döntőben egy olyan sráccal bokszolt, hogyha őt kapom, akkor döntős lehettem volna. A '76-os olimpián egy olyan meccset vettek el tőlem, amit megnyertem. Vége volt a mérkőzésnek, és Papp Laci az edzőm azt mondta, hogy végre lesz egy érmünk. Aztán mondták, hogy nem nyertem, és három napig sírtam az eredmény miatt.


2_1.jpg

– Az 1972-es olimpián képviselte hazánkat minden idők egyik legerősebb ökölvívócsapata. A többiekkel tartja/tartotta a kapcsolatot?


A legeredményesebbek mi voltunk, az Európa bajnokság után már úgy emlegettek bennünket, mint az „ötösfogat”. Az ötösfogat tagjai voltak Gedó (Gedó György), Badari (Badari Tibor), Orbán (Orbán András), Kajdi (Kajdi János) és jómagam. Természetesen napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Sajnos sokan meghaltak ebből a csapatból, Badari Tibi, Orbán és Kajdi is. Már csak Gedó Gyurival vagyunk ketten. Vele szoktam beszélni telefonon, ha olyan rendezvény van, akkor meghívom rá. A '72-es olimpiáról, hogy ha lehet mondani, minden idők legjobb olimpiai csapata volt ott.



– Pályafutása során 3 súlycsoportban is országos bajnoki címet szerzett, valamint a szűk Európai elit tagja volt.  A súlycsoport váltásoknak miért érezte szükségét? Utólag visszanézve, melyik súlycsoportban érezte magát a legjobbnak?


Bokszoltam 54, 57 és 60 kilóban is, Junior Európa bajnokságon pedig 54 kilóban versenyeztem. Pehelysúlyban, 57 kilóban voltam legeredményesebb, és a 60 kilóban is jó voltam. Miért volt szükség a váltásokra? Ahogy az ember korosodik olyan sportágakban, mint a birkózás, a cselgáncs, a súlyemelés vagy a boksz, nem lehet megmaradni ugyanabban a súlycsoportban. Az ember fejlődik, erősödik, és váltanom kellett, mivel tönkrementem volna. Ezért kellett váltanom, '72-ben még pehelysúlyban bokszoltam, '76-ban pedig már 60 kilóban.



– Visszavonulása óta edzőként tevékenykedik, valamint bokszakadémiát működtet. Edzőként melyek azok az eredmények, amelyekre a leginkább büszke?


Botos Tibi és Hranek Sándor Európa-bajnokságon érmesek voltak, és olimpián is szerepeltek. A versenyzőim Európa-bajnokságon, világbajnokságon, mint például Balogh Vili. Ő profiként kisvilágbajnok lett. Van több részeredményünk is. Örülök, hogy ezt a sportágat választottam.


– Az elmúlt években többször változtatták az ökölvívás pontozási rendszerét. Ön szerint hogyan lehet kiküszöbölni a bírói tévedéseket? Mit gondol arról, hogy az amatőrök újra fejvédő nélkül bokszolnak?

Bírói tévedések most is előfordultak, némelyikük olyan, hogy soha életükben nem volt kesztyű a kezükön. Lehet, hogyha meglátnák a kesztyűt, felhúznák a lábukra. Ezek az emberek változtattak olyat a szabályokon, hogy 5x2 perces volt a boksz, fejre mért ütéseket pontoztak. Az évek múltán aztán újra visszajött, hogy már nem kell fejvédő, és újra 3x3 perc egy mérkőzés. Az a jó, ami régen is működött, ennél nincsen jobb. Ez a normális.

– Mit gondol az amatőr ökölvívás jövőjéről?

Több évet bokszoltam, mielőtt edző lettem. Az a baj, hogy a mostani gyerekek már nem ugyanolyanok, mint mi voltunk. Ez a probléma több sportágban is jelen van. A technika nagyon rossz irányba viszi a gyerekeket, sok gyerek nem akar edzeni, szenvedni, harcolni, küzdeni. Tisztelet a kivételnek. Van 2-3 kivétel, de többségük nem jönne edzeni. Régen egy országos bajnokságon rengeteg versenyző vett részt. A magyar bajnoki döntőbe jutáshoz területi és vidékbajnokságon kellett részt venni. Két előkészületi verseny volt, és ha azt megnyerték, vagy másodikak voltak, akkor mehettek az országosra. Most pedig egyből lehet menni az országos bajnokságra, és sajnos nagyon alacsony a létszám. Azzal, hogy az akadémiák megindultak, remélhetőleg előrelépünk. Több versenyző kellene.

– Nézi az olimpiát? A Riói olimpián két magyar ökölvívó képviseli Magyarországot. Milyen eredményt tart reálisnak Harcsa Zoltán esetében? Hogyan vélekedik Bacskai Balázs szerepléséről? 


Nézem az olimpiát, minden sportágat megnézek, ha tehetem, nem nagyon tudok elszakadni a televíziótól. Nagyon örültem, hogy most nyert, de a sorsolása nem nagyon jó. A kubai világbajnokkal bokszol, majd meglátjuk, mire megy. Sajnos nincsenek túl sokan a magyar bokszolók, és a sorsolás sem túl jó. Bacskai Benji is mindjárt kifogta a mumusát. Kellemetlen bunyós volt, Benjinek többet kellett volna ütnie, előre bokszolva, túlságosan megállt, és vívni akart. Harcsától többet vártam, de nagyon örültem neki, hogy nyert. A kubai ellen ennél több kell, de bármi lehet. 75 kilós versenyzők, nem kell eltemetni, és egy jó teljesítménnyel meg tudja lepni a kubai versenyzőt.

– Köszönöm szépen az interjút.

Botos Andrásról bővebben, a Bronzérmes győztesek című könyvben olvashat, amely megtalálható a könyvtárunkban.



A bejegyzés trackback címe:

https://halisolimpia.blog.hu/api/trackback/id/tr4210117418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.