A megdönthetetlen olimpiai csúcs

2016. augusztus 12. - Bruce94

Az olimpiai atlétika versenyek mindig kiemelkedő szórakozást nyújtanak az ötkarikás játékok nézőinek. A sportág versenyeinek 9 napja alatt mindig azt várjuk, hogy kiemelkedő sportemberek kiemelkedő eredményeinek legyünk tanúi. Lehetséges, Rióban látunk világcsúcsokat, olimpiai rekordokat, létezik azonban egy olimpiai rekord, amelynek a megdöntése legalább akkora meglepetés lenne, mintha egy kisgyerek gyorsabb időt futna, mint Usain Bolt. Ha van valami, amire nagyobb összegben mernék fogadni, akkor az az, hogy Bob Beamon kozmikus olimpiai rekordját nem fogják idén sem megdönteni. 

Az 1968-as mexikói olimpián a sportolók halmozták a világrekordokat, hihetetlen eredmények születtek magasugrásban, 100 méteres síkfutásban, 4x400-as váltófutásban is, ám egy eredmény kiemelkedett. A távolugrás fináléjában ugyanis a cikkek szerint egy „XXI. századi” világrekordot láthatott a közönség. 

Bob Beamon az amerikai versenyző volt az arany első számú várományosa, hiszen egyetlen vereségét leszámítva egy teljes szezonon keresztül verhetetlennek számított. A sprinterből lett távolugrón kívül azonban így is több érem esélyest tartottak számon, ráadásul az amerikaiak aggódtak, hogy a fiatal sportoló el tudja-e viselni az esélyesség terhét. 

A verseny gyakorlatilag az első sorozatnál eldőlt, Beamon ugyanis kozmikus világrekordot ugrott. A világrekordot az amerikai Boston tartotta 835 centiméteres ugrással, ehhez képest honfitársa 890 centire ugrott rögtön az első sorozatban! Soha senki nem javított ekkorát a világrekordon, valamint senki sem tudta olimpián 71 centiméteres különbséggel legyőzni az ezüstérmest. Beamon még egyszer ugrott a versenyen, az utolsó sorozatban, akkor 822 centimétert teljesített. (Ezzel az eredménnyel is nyerte volna az aranyat.)

Másnap az újságok megdönthetetlen rekordról írtak, valamint arról, hogy Beamon gyakorlatilag átugrott a következő századba. A világcsúcsnak számító eredményt a '70-es években meg sem tudták közelíteni, de az 1980-as években is csak Carl Lewis, valamint Robert Emyan tudott a rekord közelében ugrani. A rekord aztán nem élte meg a XXI. századot sem, hiszen Mike Powell az 1991-es világbajnokságon 895 centiméteres ugrásával átadta a múltnak Beamon eredményét. (Azon a versenyen Lewis is 891 centit ugrott, ám azt a rekordot nem hitelesítették, mivel nagyobb hátszéllel ugrott a megengedettnél.)

Beamon eredménye még mindig olimpiai rekordnak, valamint a világtörténelem második legnagyobb érvényes eredményének számít. Az ember olimpiáról olimpiára várja, hogy mikor közelíti meg valaki ezt a csúcsot az ötkarikás játékokon, ám lehetséges, hogy arra még újabb 48 évet kell majd várnunk. 

A kozmikus rekordról az Olimpiai és világrekordok könyvében olvashat, amelyet megtalál könyvtárunkban. 




A bejegyzés trackback címe:

http://halisolimpia.blog.hu/api/trackback/id/tr2110406364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Unbiased 2016.08.13. 16:14:10

A cikket olvasva vártam, hogy a szerző egyszercsak megemlíti, hogy a kiemelkedő atlétikai eredmények Mexikóváros tengerszint feletti magasságával is összefüggenek.

röf 2016.08.13. 16:14:16

Semmi sem lehetetlen.
Csupán ugyanolyan ritka levegőben, ugyanolyan megengedett, lehető legnagyobb hátszélben kell próbálkozni.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu